Célzott kísérleteket fogok végezni annak bizonyítása érdekében, amit már régóta gyanítok, és amit a tegnap este is megerősíteni látszik. Mégpedig, hogy az alkotó kedv és effektivitás szorosan összefügg az adott időszakban előforduló kamaty-mennyiséggel. Persze nem azt állítom, hogy csak és kizárólag ez befolyásolná a dolgot. Pl. a nyár vége óta tartó ecset-iszonyom inkább pszichológiai okokból alakulhatott ki (lsd. D-vitamin hiány--->letargia--->félresikerült évvégi prezi), de az, hogy pont most látszik megoldódni a dolog, tutira összefügg azzal, hogy a Dani nemrég kezdte a műszakos beosztását. Már 9kor alszik, hogy 5kor tudjon kelni, ami azt jelenti, hogy nincs esti kufirc majdnem egy hete. És láss csodát, festek. Korábban is tapasztaltam már haonlót, de nem foglalkoztam vele.
Na de ha tényleg így van, akkor az jelent valamit. Én, mint laikus arra tippelnék így elsőre, hogy vagy az agyunk ugyanazon része dolgozik kreatívkodás és kamatyolás közben, vagy ugyanaz a hormon szabadul fel, és ha van az egyik, akkor nem hiányzik annyira a másik... Vagy vmi ösztönszerű izé, hogy ugye azért dugunk, mi állatok, hogy szaporodjunk, és valami hasonló ösztön a festés is, azért festünk, hogy sok kis darabot hozzunk létre magunkból.... Nyakaterkert? Na jó, majd megkérdem a bátyámat.
Kis méretben kezdtem, gondoltam nem vágok bele rögtön a nagyméretű olajfestményekbe. Már korábban is csináltam egy csomó kis lény-miniatúrát, és akarok is még csinálni. Szerintem ideális a nyár vége óta tartó blokk feloldására- és úgy látszik, használ.
Ez esetben az apácák lennének a legnagyobb művészek, ha jól értem a gondolatmenetedet, de korántsincd így. Kinga
VálaszTörlésHát, gondolom azért szükséges hozzá az alap-adottság. Szerintem van benne valami, nézd meg a sportolókat: ők se szexelhetnek a verseny előtt jó sokáig.
VálaszTörlés