Amikor a sors keze utánnad nyúl a múltból és ahelyet,, hogy visszahúzna, továbblökdös előre...hahh!

Volt egy jóarc német tanárom a gimiben, a Gaál, akit az egész csoport nagyon bírt. Iszonyat jól értett hozzá, hogyan lavírozzon a leghatékonyabban a szigorú tanulás és számokérés, a lazulás, és a szívünk rózsaszín kis budoárját karbantartó lelkizések között. Pont ez kellett egy kamasznak. Miután elment szülni, az utódait eltökélten utáltuk, látványosan nem tanultuk meg a nevüket, nem készültünk az órákra és egymás között csak mint "a nagyseggű", "a szőke" illetve "a banya" néven emlegettük őket. Mert 3man voltak a maradék két év alatt, egyikőjük sem bírta velünk sokáig.  Minden esetre karácsony előtt megkeresett a Gaál, hogy mit szólnék, ha munkaügyben találkoznánk januárban. Annyit sikerült kiszednem belőle, hogy németes-rajzolós meló lenne. Persze rögtön elkezdtem agyalni, hogy mi lehet. Pár éve, amikor a tesóm elkezdett a programozás irányába kacsintgatni, kitaláltuk, hogy létre kéne hozni egy német nyelvtanulós appot, ami olyan lenne, mint egy mese- én írnám és illusztrálnám, a Peti meg programozná. Ilyen módon pár hónap alatt baromi népszerűvé válnánk és szemérmetlenül meggazdagodnánk. Aztán valahogy nem lett semmi a dolgoból, szóval nagyon reméltem, hogy a Gaál valahogy ebbe az irányba kíván elindulni.
 Mint kiderült, majdnem beletrafáltam. Az app is szerepel a hosszútávú tervek között, de egyenlőre egy online felületet szeretnénk létrehozni, amin kreatívan, játékosan lehet németet majd angolt tanulni. Második lépés lesz majd a nyomtatott kiadvány, és később, ahogy egyre ügyesebbek leszünk, jöhetnek a mesekönyvek, társasok, appok, stb.
 Na már most. Mivel az én legfőbb feladatom a design és az illusztráció lesz (van), úgy gondoltam, felvállalom, mint életmű-szakaszt, vagy mi. Azért mondom ezt így, mert a mesterem egyik kedvenc kérdése, hogy na, akkor ez most műalkotás-e. Az elején nem értettem, hogy érti, aztán elmagyarázta, hogy én, mint művészhallgató Gombossári ezt vagy azt a bizonyos melót műtárgynak/műalkotásnak kezelem-e, szóval, ha x év múlva retrospektívem nyílik majd a Pompidou-ban, beleraknám-e a kiállítási anyagomba.
 Tehát, ja, agyaltam ezen egy kicsit, és úgy gondoltam, ha már belevágtam, akkor aztán adok neki rendesen, és nagyon durván jól megcsinált anyagunk lesz. Már elkezdtem vázlatonli, ha lesznek színesek is, rögtön felnyomom ide őket. Még két dolgot fűznék hozzá a dologhoz: Viva la RFG! És basszus, még mindig beteg vagyok.....