Reggel az iskolába igyekezvén (9kor találkozó volt az epresben) felhív a Polgi. Neki dolgozom. Berendelt a hivatalba, hogy kifizesse az eddigi fordításokat, és hogy elmondja, mi lesz a következő bevetésem. Sejtéseim már voltak, nekem kellett fordítani a programokat, tudtam nagyjából, mire számíthatok. Hát a lószart. Persze meglesz a szokásos blabla, üdvözlések, beszédek, koszorúzás, ajándékozás, köszöntés, avatás. Síma ügy, megoldom. Nade... A három napos program utolsó etapja, amikoris a német delegáció.. khm... német nyelvű misén vesz részt. Mint kiderült, ez azt fogja jelenteni, hogy Gábor atya prédikál, és ÉN, Gombos Sára állok mellette az oltárnál, és tolmácsolom szavait a nyájnak. Én. Még magyarul sem tudom elmondani az üdvözlégyet, nemhogy németül! Na mindegy, csak remélem, nem fogok kigyulladni és porrgá égni, ha belépek a templomba. Meg azt is remélem, hogy nem kell fölmászni a szószékre, ha van olyan a templomunkkban. Mert onnan letériszonyodnék. Minden esetre kérek fiezetésemelést.
Hogy mégis szakmai vizekre evezzünk, azért elmesélem, hogy a Polgi mondta, hogy a hagyományörzők házában bármikor kiállíthatok, meg, ha készen lesz a magtár, aminek szép, nagy terei lesznek, enyém lehet az első kiállítás. De oda csak budajenős és testvértelepüléses képeket rakhatok majd ki. Szóval el kell gondolkoznom, hogy hogyan fogok majd hozzá a dologhoz. Nagyon színes, élénk képeket szeretnék, furcsa kivágásokkal, szokatlan kompozíciókkal. Budajenő, Gaildorf és Ditró. Azt tervezem, hogy meghívatom magam mind a két testvértelepülésre, fotózok meg vázlatolok, és ingyenélek. Ditróban lakhatnék a Lajos bácsiéknál, Gaildorfban a fogadóban, és aztán mind a három városban ki lennének állítva a képek. Szerintem jó terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése