kutatómunka

Végeztem egy kis kutatómunkát szövet-ügyben. Tudjátok, már meséltem korábban, hogy szeretnék indítani egy olyan projektet, amiben különböző élőlények szövet-metszeteit egymásra húzom, összeoltom, satöbbi, és az így elkészült hibrideket absztakt festmények formájában tálalom. Na hát ehhez most átnyálaztam (höhö) rengeteg szakmai oldalt magyarul, németül és angolul. Arra jöttem rá, hogy erre egy egész fotóművészeti ágazat épült a mikroszkóp feltalálása óta. Pályázatokat írnak ki, kiállításokat rendeznek belőlük, a külföldi tudományegyetemeken külön galéria működik online vagy fizikálisan a képek bemutatásához. És ez nem csak a biológia és orvostudomány világában van így. Olyan ágazatot fedeztem fel, ami egyenesen ledöbbentett. Gyönyörű mikroszkópikus felvételek tömkelegét találtam MIKROCSIPPEK felületéről! Sőt! Találtam egy mikrocsipp-felület-fényképező klubbot, ami összeköttetésben áll a mikrocsipp-felület-fényképezők hivatalos rajongói oldalával. Naaaa, ez mekkora jó már! Szóval ezentúl nem pusztán növényeket keresztezhetek állatokkal, hanem még kiber beültetéseket is nyomathatok nekik. Úgy érzem magam, mint egy végtelen hatalmú önjelölt istenség valahol a távoli jövőben, aki puszta szórakozásból új életformákat hoz létre- fittyet hányva a természet törvényeire. MUHAHAHA!
 Már van néhány konkrét ötletem, ami szín és kompozíció szerint jól összejönne. Pl. a nyuszifül növényi szövetei nagyon jól mutatnak az emberi emlőrákkal, vagy például a csalán és a kutyanyál is nagyon csinosak együtt. Szeretem még az alzheimeres agyszövet és a rózsaszirom kombinációját, vagy teszem azt a békabőr, emberei prosztata és a különböző áttelelő szőlőkárosító fertőzések társítását.
 Az első, ami megfogott ezekben a felvételekben, a ritmus volt, az a kissé rendetlen szabályszerűség, ahogy a sejtek meg miegymás egymás mellé vannak pakolva. Aztán persze a színek, a festékanyagok, amikkel ezek meg vannak buherálva, hogy látszódjon, aminek látszódni kell. Mert, ha nem színeznék meg, minden csak egy szürke kis paca lenne. Ami megint fura, mert a természetben meg semmi nem szorul színezésre. Na felnyomok ide párat, hogy lássátok, miről beszélek.

Szinte kiabálnak, hogy a Gombossári fessen meg, há nem? Há de.

Rendrakás

Toncsi felhívott valamelyik nap, hogy az én helyemre szeretné installálni a műteremben a diplomamunkáját. Így aztán a mai délelőttöt azzal töltöttem, hogy kiganéztam a sarkomat. Helyet kerestem, szortíroztam, elcsomagoltam, összeszedtem, kidobtam, elrekkentettem, begyömöszöltem, eldugtam, Riu kupacára dobtam, úgy tettem, mintha nem az enyém lenne, hazahoztam, pedig nem az enyém, megtaláltam, ami rég elveszett, és nem találtam, aminek meg kéne lennie.  Összeraktam egy kábé harminc kilós pakkot: mindent beszuszakoltam egy csövesszatyorba, ami kelleni fog itthon a festéshez. Na ezzel a pakkal vonszoltam át magam anatómiára, utánna meg haza a távolsági busszal. Egy élmény volt.
 Közben kiderült, hogy a vakráma, amit a Dani csinált nekem, használhatatlan, mert az egyik léc olyan szinten elgörbült, hogy már közelebb van a 90 fokhoz, mint a 180-hoz. Szóval azt ki kell cserélni, ha kezdeni akarok vele valamit.
 Itthon ki fogom glettelni a nagy farostlemezt, lealapozom, és szerintem a jövő héten már kezdhetek is. És van még két 50*70es vásznom, azokat is meg akarom még csinálni. Holnap beíratom a gyereket az iskolába, pénteken meg lemegyek murálisra, és csinálok egy domborművet.