lakkzűr

A lakkot végül nem a művészellátóban vettem meg. Szerdán délután az epresből a főépületbe menet megálltam a kisboltnál, asszem paletta a neve. Mondom a bácsinak, hogy papírt szeretnék anatómiára. Gondoltam, ha már ott vagyok, megkérdezem, van-e neki fényes dammarja. Volt neki, mondjuk 200 forinttal drágábban, mint a Nagymezőben, de gondoltam, egye-fene, legalább nem kell odáig elcaplatnom. Mondom is neki, hogy mennyire megkönnyített a dolgom, azt hittem örülni fog. Erre totál kikelt magából, hogy peeersze, mert mindig a Nagymező az első, eszünkbe se jut, hogy itt vegyünk bármit is, a heti egy papíron kívül. Mit gondolunk mi, hallgatók, ő miből él? Ha nem vásárolunk nála semmi rendeset, majd nem lesz kisbolt, ahová kiugorhatunk óra előtt, dehát az minket nem érdekel, mi nem gondolkozunk. Mondtam, hogy most miért rám mérges, épp most vásárolok nála, és látja, nekem eszembe jutott, hogy megkérdezzem, stb. Már azon gondolkoztam, hogy visszaadom a cuccokat és inkább lelépek, de aztán olyan megfáradtan és keservesen mondta, hogy jaj hát ne haragudjak, igazam van, hogy mégis inkább fizettem- ráadásul a szokásos 20 helyett 30 százalékot adott, csak meg kellett ígérnem, hogy ezentúl mindig nála veszem a dammart.