Miután felvettek az egyetemre, az első órán be kellett mutatkozni az osztálynak, megmutogatni a felvételi mappát, és válaszolni az esetleges felmerülő kérdésekre. Amikor én voltam soron, Toncsi megkérdezte, hogy ismerem-e O'keefet. Nem ismertem. Felírta nekem a nevét egy cetlire, itthon kigugliztam, és azóta folyamatosan lángol a szerelemem iránta. Elolvastam minden elérhető életrajzát, elkezdtem gyűjteni a netről a festményeit, FBon követem az O'keefe múzeumot Új Mexikóban, sőt, magát Új Mexikót is megszerettem, persze csak így sokezer km távolságról. Ezek a képei voltam az elsők, amiket megláttam, és azóta is töretlen kedvenceim Nolde, Csontváry, Miro, Kandinszkij, Keserű és Gross előtt.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése