fröcsögésről, nyálkenésről, és arról, hogy végül mégis kivetült a lelki világom, bár sose hittem volna, hogy képes ilyenre.

Itt vannak a Pafos projekt első képei. Ezek csak kísérletek, próbálkozás, hogy képes vagyok-e rá egyáltalán. Azt vontam le az eddigi beszélgetésekből első és legfontosabb tanulságként, hogy túlságosan rágörcsölök a melóimra. Miután hetekig hergelem magam, napokig tervezgetek, órákig pöcsölök az előkészületekkel, aztán percekig csak állok a vászon/ papír fölött és nem merem meghúzni az első vonalat. Mert mi lesz, ha nem olyan lesz, mint elképzeltem? Erre mondta a csávó, hogy ne szarakodjak, álljak neki, hiszen a szar képet is meg kell festeni. Egyszerűen csak kezdjem el, aztán majd csak lesz valami. A kép majd alakítja magát, meg az éppen aktuális lelki világom majd kivetül, meg ilyenek. Hát elég szkeptikusan álltam neki. Nehéz úgy belelazulni a dologba, ha közben attól majrézol, hogy a mestered megint leszarozza az osztály előtt. Hát most aztán jól felfúttam a pofám és nekiálltam kenni a nyálam. Úgy kentem, hogy azt még az M. Novák is megirígyelhetné. Egyszer még rá is tüsszentettem a képre. Kentem ecsettel, késsel, vonalzóval, kézzel, fröcsköltem, higítóztam, gyűrtem és kapartam. Tök jól éreztem magam közben. Elhatároztam, hogy olyat fogok csinálni, ami nekem tetszik. Ez a mai rólam szólt. Egy puszta gesztus az egész, játék, kísérlet. Mint amikor egy kisgyerek életében először kap festéket a kezébe és belenyúl, megszagolja, megnyalja, kipróbálja, hogy mi történik, ha higítja, ha összekeveri, ha folyatja, ha fröcsköli. Engem a festészetben már egészen pici korom óta a színek keverése nyűgözött le. Ha maradnék a fekete-fehér-piros kombónál, akkor nem az én képemet festeném, hanem vki másét. Az nem az enyém. Nem kell nekem.

Ezt az utolsót le se nagyon tudtam fotózni, annyira szarok voltak itthon a fényviszonyok. Majd, ha kicsit világosabb lesz és több helyem is lesz, akkor befotózom őket tisztességesen és lecserélem ezeket az újakra.

Ha meglesz minden festékem, majd az 5/6 előtti folyosón elkezdem a nagy képeket is az Eszter féle módszerrel, bár meg kell, hogy mondjam, elég költséges módja ez a tanulásnak. Ezeket a bazi nagy melókat senki nem veszi meg, szóval csak arra lesz jó, hogy gyakoroljak, semmi másra. Lehet, hogy úgy fogom megkomponálni őket, hogy miután kitárgyaltuk őket az Eszterrel, fel tudjam vagdosni kissebbekre.