laptopfüstről, barbár pacsmagolásról és az absztrakt expresszionizmus csodájáról

Az van, hogy má megint elkezdődött a suli, és megint felpörögtek az események. Egész nyáron a kiadvánnyal cseszekedtem, augusztusra már egész jól összeállt a dolog, már látszott, hogy konkrétan mennyi és milyen munka szükséges, hogy készen legyek időre... erre elszállt a laptopom és két hónapnyi kínkeserves munkám odalett. Merhogy a balcsiról nem volt annyi adatforgalmam, hogy fel tudjam nyomni őket a netre, külső vinyót meg nem vittem magammal, de hát ki gondolta volna, hogy ez lesz? Amúgy volt egy pár dolog, amit sikerült megmentenem, de azt meg a tesóm törölte le véletlenül a vinyómról, amikor új gépet rakott össze nekem. Szóval egy csomó mindenről lemondtam a nyáron, hetekig alig úsztam, esténként otthon maradtam festeni meg PS-elni meg indizájnolni, erre tessék..... azért nem mondtam le végleg a dologról, az októberi számból már nem lesz semmi, de a karácsonyi dolgokat azért mindenképpen meg kéne próbálni összehozni.
Más. Kaptunk megint féléves feladatot a mesterünktől. Ki kellett választanunk egy festményt, amit nem szeretünk, elmezni kell iszonyat alaposan, és aztán 12 féle képpen feldolgozni az elemzésünk alapján. Én úgy gondoltam, hogy vmi lendületes, gyors, nem tötymörgős, nem pepecselős irányba szeretnék elmozdulni az idén, szóval egy absztrakt expresszionistát kerestem magamnak. Pintér András Ferenc (PAF) lett a festő és az Over című vegyes technikával készült képe mellett döntöttem. Nem szeretem a színeit. Annnnyira távol áll tölem ez a sok tubusfekete meg tubuspiros, hogy azt elmondani sem tudom, viszont arra gondoltam, hogy talán jó hatással lesz rám meg a függönymintáimra. Erről van szó:

Ilyeneket írtam róla a kis noteszkámba:
100*120 vegyes
vörös, fekete, fehér, fos
rétegek
ecset, kés, kéz
folyatás, fröcskölés
befelé mélyülő tér,
 fény-árnyék
egyenesek-irányok
atrouvaille+gesztus
függőlegesek ritmusa- nem törik meg a vízszintesek, mert nem egy síkon vannak
lendületes, gyors, mégis aprólékosan részletes
textúra?
struktúra faktúra
kicsi sárga középen-lent szétdobja, mintha robbanna
nincsenek domináns merőlegesek (nem domináns is kábé csak egy vagy kettő)
nagy, széles ecsetnyomban is benne a pici biszbaszok, a fedőfesték nem fed 100%ban
olyan, mint valami ablak, amin benézünk
100*120- műanyag ablak standard méret ( a miénk is akkora)
Pollock, Reigl, Kokas, Orbán A., J. Raine, Nádler István

Amúgy találtam PAF képeket, amik egy picit közelebb állnak hozzám színben

Volt itthon még némi maradék kis akrilom, hát nekiálltam egy 70*100-as kis söralátéten tesztelni, hogy egyáltalán képes vagyok-e én ilyen barbár módon pacsmagolni. Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem könnyű. Tök nehéz, hogy ne egy nagy barna massza legyen a végeredmény, hanem látszódjon, mit akartál meg hogyan. Az rögtön kiderült pl, hogy a méret az iszonyatosan kics, sokkal nagyobb kell. Meg azér nem ártana, ha lenne némi elképzelésem róla, hogy kábé mit akarok festeni. Csak az a baj, hogy valahogy nem jön belül a kép, nem látom magam előtt, hogy mi a cél. Ezen majd még meditálok, mielőtt nekiállok a melónak.
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Esztermester benézett a műterembe, és ő is mondta, hogy ez így nem lesz jó. Elmesélte, hogy ő Salzburgban elvégzett egy hathetes  absztrakt expresszionista szemináriumot vmikor a 90es években, és az neki nagyon hasznosnak bizonyult. Elmondta nagy vonalakban, hogy kábé hogy zajlott a dolog: Böhöm nagy papírokra tengernyi akrillal (fuj) pacsmagoltak az 5 alapszínből megadott sorrendben. Először a fehér, alapozásnak is jó, meg felméred, hogy kábé hogyan tudsz mozogni a papíron. Meddig érsz el, milyen mozdulatokra van szükség, hogy bírod fozokailag, stb. Aztán másik nap jön a piros, ami azért fontos, hogy megtanuld hogyan NE legyen rózsaszín az alapozásból. Utána a fekete, szintén azért, hogy a nem kívánatos szürkéket megtanuljuk elkerülni. Végül a kék és a sárga. Na, ha ezekkel az alapszínekkel megatnultál dolgozni, utána már kevergethetsz kedvedre.
 Megállapodtunk, hogy akkor én is ezt fogom követni, de azért én alaposabban is utána fogok olvasni a dolognak.
 Nagyon kíváncsi vagyok magára a folyamatra, olyannak ígérkezik, amit nagyon tudnék élvezni, de még egyáltalán semmi elképzelésem sincs arról, hogy fogom én ezt a magamévá tenni- hiszen azért választottam, mert annyira távol áll tőlem.
 Rendeltem egy nagy tekercs papírt a bácsitól meg a Dani khm... elkért a munkahelyéről vagy 20 méter lézerizé öntapadós matrica papírt, ami iszonyat jól terhelhető, nem szakad, és szép felülete van. Már csak festéket kéne szereznem vödörszámra, de az a helyzet, hogy nulla, azaz 0 forint van a számlánkon. Ha tehát valaki úgy érzi, szívesen segítené a projektet némi festékkel vagy az arra szánt anyagiakkal, kérem jelezze :) Amúgy ki fogom tenni a bankszámla számunkat, hátha valakinek kedve támad pénzt utalni egy kisgyerekes nappalis egyetemista anyukának.